Elég nehézkesen megy ez az érzéketlenné válás...még álmomban is csak ez jár a fejemben...Pedig már két hete történt.És mindent egybevetve nem ez volt életem legjobb 1 éve...,de én nem mindent egybevetve próbálok nézni.Én mindig csak a jó pillanatokat veszem figyelembe.
Soha nem volt semmi,amiért kűzdeni akartam,mindig mindent feladtam,ha csak egy kis megterhelést is jelentett...
Most...kűzdök sok-sok ideje valamiért,amiben- lojális megfigyelők szerint- nem sok örömöm volt.De ez a lényeg, ők nem látják azt,amit nekem volt szerencsém néha meglátni...a nevetések,a becézgetések...nem sok volt belőlük,de engem ez nem érdekel.
Hülyeség,amit most csinálok,de nem érdekel.
Mindig csak ez lebegett a szemem előtt,amikor felkaptam valamin a vizet.Ez nyugtatott le.
Vagy amikor Ő volt mérges,és nem mondhatnám,hogy szépen bezsélt velem,de...akkoris az jutott eszembe mindig,milyen,a mikor hozzámbújik,amikor azt akarja,hogy simizzem vagy amikor pusziért csücsörít...
Ezt nem láthatják azok,akik azt mondják,hogy nem éri meg.
Na meg itt van ez is.A legtöbb ember vélekedése a kapcsoltunkról az,hogy nem igazán érdemelt meg.De...az a kérdés ismétlődik el bennem a legtöbbször,hogy mi van akkor,ha én vagyok a rossz és ezt érdemlem?
...:(
