Már megint rossz úton járok...és ez mostmár egyre feltűnőbb:(
Mikkancs mondott egy nagyon jót.Vagyis nem is egy nagyon jót,hanem inkább nagyon elkeserítőt:"Ne hagyd,hogy a dolgok irányítsanak téged!"
Sajnos nem vagyok elég ügyes ahhoz,hogy ez ne így történjen,hanem fordítva...De hát na...már nem sokáig kell irányítania.remélem.
elméletileg február 4-én felszabadulásom kezdetét veszi.
Bárcsak így lenne,de tudom magamról,hogy nem fogom tudni ezt elfelejteni.
Azt is tudom,hogy mostmár soha nem lesz minden ugyanaz,mert mindenhol ezt fogom keresni.
Félek,hogy nem fogok már senkit sem ennyire szeretni,mint ezt a nagyon butát!
De...szerintem nem igaz az,hogy leszerepeltem mint barátnő.Vagyis remélem,hogy nem igaz.én...mindent megtettem,nagyon is igyekeztem,hogy minden jó legyen.Az meg,hogy alap dolgokat nem kaptam meg és ezért megszólaltam,azt...sajnálom.
Lehet,hogy télleg ilyen minden felnőtt kapcsolat,és én még mindig a magam gyerekes valüságát próbáltam ebbe beleszuszakolni.De akkor miért van a sok kérdés,hogy miért hagyom ezt és miért nem hagyom ezt az egészet a francba?
Ez nekem is kérdés...miért van az,hogy még mindig igénylem a társaságát...pedig olyan,mintha kést forgatnának a szívemben,amikor Vele vagyok...és hihető szerintem,ha azt mondom,hogy ez nem egy kellemes érzés...legalábbis akinek már forgattak kést akármelyik testrészébe,az tudhatja.velem még ilyen nem történt,de el tudom képzelni,hogy milyen jó lehet:)
Na mindegy.csak az van,hogy nem vagyok már senki sem a szemében.Már nem képezek értéket,akire szüksége lenne vagy akitől bármi is kellene.és ezt nagyon sajnálom és fájlalom...
Bárcsak vissza tudnám forgatni az időt egy pár évvel.Elég lenne ott,ahol egyszer véget ért...Albinál...inkább élném át azt a fájdalmat,mint amit most élek át.Lehet,hogy mindent teljesen másképp csinálnék utána,mint ahogy eddig történt velem.vagy nem,de nagyon kíváncsi lennék,A mostani állapotomat rögzítenénk,és mikor megint ideérnék,összehasonlíthanánk...
